Erdélyt és Magyarországot nemcsak ezeréves történelem köti össze, hanem a kulináris szokások és hagyományok is. Erdély, amely földrajzilag Románia területén található, évszázadokig a Magyar Királyság része volt.
Ezért ma is nagyszámú, anyanyelvét és szokásait megőrző, magyar közösségnek ad otthont. A közös múltat az is alátámasztja, hogy az erdélyiek és a magyarországiak ugyanazokat az alapanyagokat használják a konyhában.
Egy éléskamra, amelyet a föld, a szokások és a történelem formált
Az erdélyi konyha hagyományos magyar szokásai mellé az ott élő románoktól, szászoktól átvett hatás, valamint a környező hegyek, erdők és tanyák alapanyag kínálata is társult. Az eredmény pedig egy kiadós, fűszerekben és zsíros tejtermékekben gazdag konyha lett, amely segít átvészeli a hideg teleket.
Nagyon sok alapanyag van, amely mindkét régió kulináris alapjait meghatározza, melyek azért fontosak, mert ezek teszik egyedivé a magyar konyhát. A paprika a magyar konyha lelke, ez az alapvető fűszer, amely elválaszthatatlan kelléke a magyarországi és az erdélyi ételeknek egyaránt.
A pirospaprika rövid története
A paprika Amerikából érkezett Magyarországra az 1500-as években, és először az alföldön kezdték el termeszteni. Olyan sikere lett, hogy az 1800-as évekre a lakosság körében átvette a fekete bors helyét, hisz olcsóbb volt, mert helyben termesztették. Ma, amikor több ízben és aromában használjuk, a paprika minősége az, ami gyakran meghatározza az étel milyenségét.
Lehet édes, csípős vagy füstölt, több fajtája is fellelhető a piacokon és az éttermek konyháin, de a szegedi édesnemes paprika az alap. Szárított pirospaprikából készítik, amelyet porrá őrölnek, enyhe, édeskés ízzel, csípősség nélkül. A paprika több, mint egy ízesítő.
A magyaros ételek, a gulyás, a pörkölt, a paprikás csirke, a lecsó és a ragu alapeleme, színe és aromája. Az erdélyi konyhákban is ugyanolyan fontos kellék, ugyanolyan gyakran használják, sőt olyan káposztás ételekben is előfordul, mint a kolozsvári káposzta, toros- és a töltött káposzta.
A házi sertéshús, szalonna és kolbász
Magyarországon és Erdélyben a sertéshús a legkedveltebb húsféle. A falusi gazdaságokban nagy hagyománya van a mangalica, az egészséges zsírban gazdag sertésfajta tenyésztésének.
A zsírtartalom szaftossá teszi a sült húst, a gulyást és a pörkölteket pedig rendkívül ízletessé. A növényi olajok megjelenése előtt a sertészsír volt a főzőalap a Kárpát-medencében. A burgonyától a tésztáig, a pörköltalaptól a sült kelttésztáig, mindent szalonnával és zsírral főztek, sütöttek vagy kentek. A zsír jellegzetes tartalmat ad az ételnek, ezért vannak ételek, mint például a tócsni vagy a pörkölt, amit ma is zsírral készítenek.
A kolbász is egyik fontos eleme a magyar konyhának. Sertéshúsból készül paprikával és fokhagymával ízesített, lehet natúr vagy csípős, és kötelezően füstölt. Magyarországon a békéscsabai kolbásznak van hagyománya, míg Erdélyben a különböző székely kistermelőktől származó, helyi szokásoknak megfelelően ízesített kolbászok a kedvencek.
A magyar tejtermékek jelentősége a helyi konyhákban
A tejtermékek mindenhol jelen vannak a Kárpát-medencében, az erdélyi havasoktól a magyar pusztáig, ahol kiterjedt a juh- és szarvasmarha-tenyésztés. Egy tejtermék lehet friss, savanyú vagy erjesztett.
A tejföl az egyik legfontosabb összetevője a magyaros jellegű ételeknek. Az általunk használt, sűrűbb és savanykásabb, mint a nyugati tejföl, és nagyobb zsírtartalommal rendelkezik. Általában levesek, pörköltek és gombócok gazdagítására, krémesítésére használják, már az étel elkészítésekor vagy utólag, tálaláskor kanalazzák a tányérba.
Az igazi magyaros csirkepaprikás paprikával, tejföllel és nokedlivel készül. Egy ilyen kiadós ebéd után jól esik egy Betflare játék is. A túrót édesen és sósan is használják, édesen süteményekbe, gombócba, túrósbélesbe, túros batyuba, sósan pedig túrós csuszába, túrós tésztába, lepényben.
Erdélyben az ordának és a fenyőkéregben érlelt juhtúrónak nagy hagyománya van, akár a Goldspin kaszinónak lesz pár év múlva. Ezek a hagyományos hegyvidéki sajtok, erős, sós ízzel rendelkeznek, a közkedvelt túrós puliszka készítéséhez nélkülözhetetlenek, de gyakran fogyasztják natúr formában is paradicsommal, hagymával és házikenyérrel.
A káposzta, a gyökérzöldségek és a pincében kialakított éléskamra
A Kárpát-medencében hidegek a telek, ezért az embereknek olyan tárolási lehetőségeket kellett keresniük az általuk megtermelt zöldség raktározására, ahol az nem fagy meg. Erre tökéletes megoldásnak bizonyult a pince, ahol a boroshordók mellett helyet kaptak a zöldséggel és gyümölccsel teli ládák.
A pince kulcsfontosságú volt a család télire szánt élelmiszertartalékának raktározására, de egy jó pohár bor mellett egy Goldspin játékra is nagyon jól tud esni.
A magyar ember a káposztát rendkívül sokféle formában hasznosítja. A friss káposztából készülhet saláta, leves, káposztás tészta vagy töltött káposzta. A savanyú káposzta, amit inkább télen használnak a főzéshez, a székelykáposzta, a toroskáposzta alapanyaga, de készülhet belőle például korhelyleves is. A savanyított káposzta a téli időszak egyik fő C-vitamin forrása, mint ahogy a Betflare a szórakozásé.
A sárgarépa, a paszternák, a zeller és a hagyma azok a zöldségek, amelyek évszázadok óta a magyar konyhában a legtöbb leves, főzelék és pörkölt alapját jelentik.
A burgonya, a hagyományos konyha egyik alapvető élelmiszere, 1700 után vált igazán közkedveltté és nélkülözhetetlenné. A bab, a magyar ember egyik kedvenc étele, ahogy a Betflare a kedvenc kaszinója, több ételfélében is megjelenik, mint például levesben és a babgulyásban is.
Amint megtapasztaltuk, a konyhai hagyományokat az alapanyagok által, a kamrában őrizték meg leginkább. A Goldspin oldalának igaz, hogy még nincs akkora hagyománya, de egyre közkedveltebb lesz. Napjainkban is, sokaknak a paprikás nokedli vagy egy tányér babgulyás jelenti az otthon valódi ízét.
